Carpe diem

     Élj a mának! Élvezd a napot! Ezt jelenti ez a latin mondás. De tudjuk-e tényleg, mit is jelent valójában?

Ahány ember annyiféleképpen értelmezheti az életélvezetet.

     Én személy szerint úgy értelmezem, hogy például amit megtehetsz, ne halaszd holnapra. Tehát nem kell elodázni a dolgokat. Ehhez hozzátartozik a kötelességteljesítés időben megcsinálása, még ha nehéz is.

 Nekem nem minden észrevételem egyezik  a véleményemmel. Ettől a mondástól inspiráltan az én mostani álláspontom az, hogy meg kell tenni a kötelességeinket időben és nem késve. Oda kell figyelni, észre kell venni a mindennapi gondjainkat/örömeinket és nem rettegni attól, hogy mi bajunk történhet és nem tétlenül álmodoznunk arról hogy majd megváltoznak a dolgok "egyszer.

A lényeg, hogy persze élvezzük is azt amit "nem halasztunk holnapra". Mindennap, beleértve a (mára halasztott) tanulást, edzést. 

   

Nézzük most meg, hogy az időszámításunk előtti I. században élt Quintus Horatius Flaccus hogyan értelmezte ezt a gondolatot!

     Horatius római költő volt, a carpe diem eszméjének első megfogalmazója. Thaliarchushoz c. versében 

a következőket írja:

"Ne bánd, a holnap mit hoz; akármire

ébreszt a sors, vedd tiszta haszonnak; és

ne vesd meg, ne kerüld, barátom,

a szerelem gyönyörét s a táncot

míg rá nem őszül ifjú fejedre a mogorva vénség!..."

Itt Horatius véleményem szerint arra gondolt, hogy ne aggódjuk túl a dolgokat, ne gondoljunk arra mi lesz holnap, csak az aktuális dolgokra koncentráljunk, az aktuális örömökre és gondokra. Másrészt meg használjuk ki, hogy amíg fiatalok vagyunk mennyi mindent megtehetünk. Nem kellene leragadnunk,

megállapodnunk fiatalon. 

Mit jelentenek ezek az aktuális örömök Horatius számára? Elsősorban a bor élvezetét, a szerelmet,  a kellemes fűtött szobát a tél hidegében.

"Fűts hát, hadd oldja vad szigorát a tél,"

"hozd ide kétfülű

kancsódat, és tölts bőkezűbben"

"ne vesd meg, ne kerüld, barátom,

a szerelem gyönyörét s a táncot,"

Horatius olyan képet fest a boldogságról, ami egyszerű, mindenki számára átélhető. Csak pozitív életfelfogást látunk.

     A carpe diem felfogása lehet azonban nagyon negatív is. 2000 évvel később Várady Szabolcs máshogy látja ugyanezt:

"Jó bizony, jó az, ha meleg szobád van,

most, hogy az idő ilyen őszbe fordult.

Csak egy kattintás, s duruzsol vidáman

             a gázkonvektor.

Holnap aztán majd! De ki nem szarik rá?

Most a most van csak, az üveg kitart még.

Isten éltessen, ez a vodka nem rossz,

             Flaccus, öreg csont!"

Az az érzésem, hogy Várady, mint realista próbált meg"élni a mának". És a realista ember, sokkal ridegebbnek, negatívabbnak érzékeli a valóságot mintsem ideálisan pozitívnak. Ahogy leírja, hogy most-ma hideg van, ilyenkor jó ha van meleg szobánk. Aztán, hogy ott van neki a vodka is, amitől átmelegszik az ember. De a vodka nem arra jó, hogy jól érezzük magunkat tőle, hanem hogy lerészegedjünk. A meleget a szobában nem egy kellemes kandalló adja, hanem egy vacak gázkonvektor. Szerelem nincs a versben, de magány és alkoholizmus annál inkább akad. Hogy ez mennyire nem örömteli, azt mutatja a szóhasználat is:

"Holnap aztán majd! De ki nem szarik rá?"

   
Ez is carpe diem tehát, hiszen jövő nincs, ahogy múlt sincs, csak a jelen. De ez nem a napok élvezéséről szól,  hanem a túléléséről.
     Nekem személy szerint sokkal jobban tetszik Horatius nézőpontja. Talán épp azért, mert nem vagyok túlzottan realista. Talán jobb is az, ha az ember kicsit kimértebben, pozitívabban nézi a dolgokat. Legalább nem zsörtölődöm, ehelyett inkább vágyakozom.
      A harmadik carpe deim felfogás amit bemutatnék, egy mai dalszöveg, a Punnany Massif  Élvezd c. dala.
A Punnany Massif egy nemrég alakult zenekar, afféle alternatív Hip-Hop műfajba sorolható dallamokat játszanak. Az említett "Élvezd" c. zeneszám úgy egy-két éves.

"Élvezd...

Hogyha rontottál tanulhatsz belőle,

Ilyenkor nincs más hátra, mint előre.

A rosszat jó követ, nem lesz folyton nehézség,

Nem baj, ha nem sportolsz, lehet fél egészség,"

Ez a szöveg talán a leglazább, legpozitívabb és a legoptimistább értelmét adja a "carpe diem" mondásnak, miszerint ne bánkódjunk, ha elrontunk valamit, mert mindent helyre lehet hozni és hogy mindig egyenlően van jó és rossz. Nem kell félnünk, ugye az egészségünk miatt sem, mert nem törvényszerű az, hogy "ép testben ép lélek".

"Élvezd az életnek minden egyes percét,

Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék.

Élvezd a napsütést, hogy éppen nem esik,

Élvezd a munkát, tudod, hogy az nemesít,"

Ez  a versszak pedig teljesen kitér a carpe diem élvezd a napot-részére és itt mindent úgy fog fel, hogy mindegy mi lesz, ha sodródunk az árral, akármivel is kerülünk szembe és akármi kísér is miket a nap folyamán, örüljünk neki. Fogjuk fel pozitívan minden tevékenységünket és mindent ami velünk történik. Magyarázzunk a dolgok mögé mindent, amitől kellemesebb lesz elviselnünk azokat.

"Élvezd...

Ha újnak látszik, ami maradi,

De ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz wanna be."

Végül megkaptuk így a teljes értelmezésüket a mondással kapcsolatosan, mert végülis:

- Ne aggódjunk semmiért, mert semmi értelme azon rágódni, hogy mi lesz majd.

- Ahogy "sodródsz az árral" minden dolgot élvezz ami szembejön vagy körülvesz, fogd fel pozitivan a dolgokat.

  

- Ne gondolkodjuk túl a dolgokat, fogadjuk el, ami történik.

     

      Ez volt a Carpe Diem-ről készitett beszámolóm, ahol három féle irodalmi értelmezését is taglaltam.

Quintus Horatius Flaccus római költő aki a Krisztus előtti I. században élt és aki esőként fogalmazta meg ezt a latin mondást. Várady Szabolcs magyar iró aki több mint 2000 évvel később napjainkban szintén ad a mondásnak egy-két újabb értelmet. Végül a Punnany Massif nevű szintén magyar zenekar ugyancsak értelmezi a témát. Hozzám legközelebb az utóbbi áll.

Filmtéma

Ami számomra érdekes téma, és úgy számítom, a munkám is e-körül fog majd forogni,  az a film.

Tágabban kifejezve a filmelemzés, a film-vágás és rendezés is.

Az elemzés része nálam annyi, hogy ha megnézek egy filmet és sok szempontból jónak találom, akkor írok csak úgy magamnak róla egy kritikát, ami tartalmazza a rendezésről, fénytechnikáról, a vágásról, a forgatókönyvről, esetleg a sminktechnikáról külön és végül egy mondatban az össz-véleményemet a filmről.

Ilyet sajnos elég ritkán van időm csinálni, de azért akad egy négy-öt darab.

Van egy barátom akivel néha van időnk kamerával, beállított (megrendezett) felvételeket készíteni mindenféléről. Ezeket én nálam megvágjuk egy programmal és végül megnézzük az összhatást.

Aztán átbeszéljük, hogy mit sikerült jó szögből felvenni, viszonylag pontosan megvágni. Általában jól sikerülnek ezek a kis "klippek".

Nagyon jók például gyakorlásnak is, ha az ember hosszútávra tervez a filmezéssel. 

Ez talán a legjobb munka amit amit el tudnék valaha képzelni magamnak. 

Elvek

"Meddig menne el elvei védelmében? Van-e olyan meggyőződése, amiért akár a halált is vállalná? Mi a véleménye azokról, akik egy eszméért feláldozzák életüket?"

Hát igen. Jó, ha vannak elvei az embernek.

De persze nem kell mindet egyformán kezelni, mert nem mind egy súlycsoport.

Például, ha a jövőbe nézünk és arra gondolunk, hogy egyszer eljön majd a gyereknevelés ideje is, az biztos, hogy már most eldőlt bennünk, néhány elv, melyeket szüleinktől vettünk át a gyereknevelés kapcsán és akár e-szerint akár egy alternatív módszer alapján tesszük majd, mindenképpen át ragad valami elvi dolog a nevelésről amit hozzáteszünk végül.

Jelenleg nincsenek efféle elszánt gondolataim, elveim, 

amikhez ragaszkodva képes lennék feláldozni magam. 

De ez még lehet, hogy az idők során változik.

Egy eszme akármi lehet. Kapcsolódhat valláshoz, azon belül akár egy szentkönyv tartalmát félreértelmező agymosáshoz is, de ez csak a rosszabbik eset.

Az én véleményem erről az, hogy mindenki maga dönti el miben hisz és, hogy amibe a hitét fekteti, azért milyen áldozatot képes hozni. Ha így nézzük, ez a hit/elv vagy eszme megnyilvánulhat akár egy vallásban, egy személyben, egy életvitel stílusban, és még ezer dologban.

Nekem is vannak elveim amikhez ragaszkodom, de azért nem fenyeget az önfeláldozásra való hajlam. :)

"Míg én élek, nem lesz rajtunk nő az úr!"

"Fontos-e, hogy nő vagy férfi az, aki uralkodik egy közösség fölött, irányít egy családot, aki domináns egy párkapcsolatban... ?"

Én szerintem az a lényeg, hogy például egy házasságban, mindegy melyik, de az egyik félnek elég, ha megfelelően erős ahhoz, hogy irányítson egy családod. Magyarul, hogy betöltse a családfő szerepét.

Ez lehet a nő, lehet a férfi.

Habár a közéletben inkább a "férfi az úr a háznál" verzió elterjedtebb, (és én is ezt tartom optimálisabbnak) ugyanakkor rengetegszer előfordul, hogy a másik fél, az esetben a nő irányítja és végez el bizonyos dolgokat, azt is  amit voltaképp a férfinak kellene, és fordítva.

Ami fontos, hogy meg legyen az összhang a két fél között. Az, hogy ösztönösen maguktól ismerjék az arányokat, hogy esetleg egy gyerek nevelésében megfelelően kivegye mindkét fél a részét.

Az egyik probléma viszont egyértelműen az, ha a nő például kihasználja a férje gyengeségét és így sakkban tartja, irányítja őt.

A másik része pedig, ha a férfi túlontúl felülkerekedik(/emelkedik) az irányítás rá eső részénél és, hogy bizonyítsa: a döntő szerep az övé, esetleg veréssel "oldja meg" a vitákat, amiből kap az asszony és még rosszabb esetben a gyerek is.

Tehát, véleményem szerint nem is igazán fontos az, hogy ki irányít, ki a családfő, aki lényegesebb dolgokat tartja észben.