2013. május 17., péntek

Portfólió 4.-hét

Kész vagyok a leiró szöveggel és elkezdtem az elbeszélőszöveget, amely Janus Pannonius életrajzából dolgoz fel tényeket.

2013. május 12., vasárnap

Portfólió 3. hét

 Meg van a Boccaccio-videó, és majdnem kész a leiró szöveg

2013. május 6., hétfő

Portfóió: 2.-ik hét


Készítettünk egy filmet Boccaccio: Első novellájából, közösen Sztebel Gáborral, de még kell rajta igazítani.

2013. április 28., vasárnap

Portfólió - 1. hét


Ezen a héten a Petrarca - szövegértés feladatot választottam, mivel ez tűnt a legaktuálisabbnak a tanórákra nézve.

2013. április 1., hétfő

Nagyváros

"Költjük a pénzt, amink nincs. Olyasmire amire nincs szükségünk, hogy megfeleljünk azoknak, akiket utálunk."

Így fogalmaz Edward Norton a Fight Club című filmben. Amikor ezt mondja, aktuálisan az amerikai társadalmat bírálja, de ez minden előretörekvő mentalitással bíró társadalomra igaz. Ilyen viselkedést főleg nagyvárosban láthatunk.
A nagyvárosban az emberek tömegekbe tömörülnek, kis pontokká válnak. Ez azt jelenti, hogy a tömegben mindenki egyforma, nem lehet kitűnni. Elvész az egyéniség és marad a robotszerűség, a felszínesség, a megfelelni akarás.

Egy kisvárosban más a helyzet. Itt közösség van tömegek helyett, ami azt jelenti, hogy az emberek inkább ismerik egymást és van egy összetartozás köztük. Az egyén itt is próbál megfelelni, beilleszkedni a  környezetébe. A különbség annyi, hogy ahol kevesebb az ember, ott jobban odafigyelnek az egyénre és ez nehezíti a dolgot.

A nagyvárosi életnek vannak előnyei és hátrányai, ugyanúgy, ahogy a kisvárosnak is. Emberfüggő, ha valaki szereti a nyüzsgést, a tömeget, akkor egyértelmű, hogy a nagyvárosban van a helye. Olyan is akad, akinek elege lesz a nagyvárosi életből, mert rájön, hogy inkább érezné magát valakinek egy kisebb közösségben, mintsem egy senkinek a tömegben.

2013. március 31., vasárnap

Kis bűnök, nagy bűnök


Milyen bűnök vannak Danténál? Úgy gondolom közelebbről elég, ha hármat megvizsgálunk.
A második körben azok a bűnösök vannak akik a szerelem miatt követtek el bűnt, a negyedikben pedig a haragosok és a pénzsóvárok szenvednek. Vizsgáljuk meg ezt a három bűnt közelebbről.

A szerelem miatt elkövetett bűnök különbözőek lehetnek. Egy barát becsapása, más feleségének a megkívánása (tíz parancsolat), házasságtörés, gyilkosság  a szerelemért: ezek amilyen különbözőek, ugyanúgy más a súlyuk. Ha ezek a bűnök egyenrangúak volnának, az azt jelentené, hogy a szerelem mentség minden bűnre amit elkövetünk. Legyen az gyilkosság, lopás, csalás ha szerelemből tettük nem kell éreznünk bűntudatot. 

"A szerelmi szenvedély csak nemes lelkű embert gyújtja fel."

Dante nyilvánvalóan felmenti tehát a szerelmeseket. Én úgy pontosítanám ezt, hogy azok akik szerelem miatt követnek el bűnt, inkább lelkileg sérültek, mintsem nemesek.
Ha valaki képes lenne átverni valakit akit a legjobb barátjának nevez, pusztán azért, mert fontosabb neki egy nő szeretete, az jelentheti azt, hogy gyermekkorában nem kapott elég anyai szeretetet. 

Ugyanez a helyzet azokkal akik örök haragtartók vagy indulatosak és akik pénzhajhászok:
Nem tudják kezelni a problémáikat, feldolgozni az esetleges gyermekkori traumákat.

Mindazokról akiket Dante bűnösként megemlít, elmondható, hogy lelkileg sérültek.

2013. március 30., szombat

A helyesírás reformja

Nagybetű vagy kisbetű? Kötőjel vagy egybeírás?



A "mai fiatalok" helyesírása romlik. Ebben közrejátszik a Facebook-chat, hiszen ezt a fajta gyors kommunikációt használjuk legtöbbször. A gyors kommunikáció során úgy írunk, mintha sietve beszélnénk. Ilyenkor elhagyunk írásjeleket és a szavakat szinte felismerhetetlenre rövidítjük.
Nemsokára megjelenik az új helyesírási szabályzat, meglátjuk mennyiben változtat ez a helyesírásunkon.

A nyest.hu cikkéből már megtudhatunk konkrétumokat. Lássunk néhány példát:


"ha pl. egy Anna-hegy tetején levő teret a hegyről szeretnénk elnevezni, akkor az Annahegy tér lesz. (Ez korábban csak szaknyelvi szabályozás része volt, mostantól általános iskolásokat is lehet vele nyúzni.)"


Ezek szerint az Anna-hegyet kétféleképpen kell leírni. Aszeirnt, milyen mondatban szerepel.


Szerintem ez egy teljesen fölösleges bonyolitás, és úgy tűnik a cikk szerzője is egyetért velem, hiszen így fogalmaz: "általános iskolásokat is lehet vele nyúzni."


Egy másik példa a Szent Jobb helyesirása: "Az új szabályzat kitér már arra is, hogy bizonyos tárgyak (ereklyék, fegyverek, drágakövek, járművek stb.) is viselhetnek nevet és ezek is nagybetűvel írandók."

Tehát a Szent Jobb is nagybetűvel írandó, holott pl. a '98-as helyesírási szótárban "szent jobb"-ként van feltüntetve.

Ez szerintem eléggé leegyszerűsíti a nagybetű-kisbetű problémát és ez pozitív.


Egészében véve a cikkben leírt változások többsége számomra nem könnyítik meg a helyesírás tanulását, tekintve, hogy nem vagyok tisztában egy csomó mindennel az előző szabályzatból sem.

Attól tartok, az én generációm helyesírását az új szabályzat nem fogja megreformálni.

2013. február 14., csütörtök

Semminek sincs értelme...

Épp az imént fejeztem be egy könyvet, melyet egy dán származású írónő: Janne Teller írt "Semmi" címmel.

Hát, mit ne mondjak, eléggé jellemző volt itt is a skandináv irodalmi stílus, mely ugye nem túl visszafogottan tartalmazza a megrázó és mély-sötét drámai lélektant ahogy haladunk történettel, ettől függetlenül mindenkinek ajánlom.

A kérdés, amely akaratlanul is mindannyiunkban felvetül néha-néha: Van-e értelme az életnek, vagy a halálnak, vagy bárminek is, amit röpke életünk során véghez viszünk, vagy megtörténik velünk? Van-e értelme küszködnünk az életben mindenféle viszontagságokkal?
Itt, alapvetőleg egy csapat tizenéves diák, egy társuk provokációi által inspirálva elképesztően aktívan kutatja az élet értelmét, a konkrét dolgok és a történések értelmét, miközben abszurd módon ezzel együtt próbálják bebizonyítani annak biztos létét. Eközben megismerik egymás identitásait.

"- Még akkor is, ha megtanultok valamit, és azt hiszitek, hogy jól tudjátok, mindig lesz valaki, aki jobban tudja ugyanazt.
-Fogd be a szád! - kiabáltam vissza. - Én igenis leszek valaki! És akkor az valami lesz! Világhírű leszek.
- Persze, Agnes. - Pierre Anthon hangja kedves volt, majdnem mintha sajnálna. - Divattervező lesz belőled, magas sarkú cipőben fogsz rohangálni, és persze nagyon menő, meg elegáns leszel. És majd másokkal is elhiteted, hogy nagyon menők és elegánsak, ha épp a te általad tervezett ruhákban járnak. - Csóválta a fejét. - De rá fogsz jönni, hogy bohóc vagy egy jelentéktelen cirkuszban, ahol az emberek bemagyarázzák egymásnak, hogy létfontosságú, hogy az egyik évben pont így nézzenek ki, a másik évben meg pont amúgy. És arra is rá fogsz jönni, hogy a hírnév és a nagyvilág rajtad kívül vannak, és hogy benned legbelül semmi sincsen. És ez így is marad, akármit csinálsz is.
Bemutattam neki.
Pierre Anthon csak mosolygott."

Már csak egy ilyen idézet a könyvből sok embert kényszeríthet arra, hogy elgondolkodjon az életén egy másodpercre: Hol tart most? Miért tart ott most, ahol? Ilyenkor bizonyos megjegyzéseknek igazat is adunk és persze észrevesszük, hogy mindez csak provokáció, ám de ugyanakkor rögtön újra felmerül az a bizonyos gondolat és persze hozzátesszük a nagy kérdéseket, mint amilyen a halál is, akármilyen pozitívan vagy épp negatív hullámokkal alakul is az életünk:

Van-e értelme ennek az egésznek?
Vagy lehet, hogy valójában semminek sincs értelme?


2013. január 31., csütörtök

Carpe diem

     Élj a mának! Élvezd a napot! Ezt jelenti ez a latin mondás. De tudjuk-e tényleg, mit is jelent valójában?
Ahány ember annyiféleképpen értelmezheti az életélvezetet.
     Én személy szerint úgy értelmezem, hogy például amit megtehetsz, ne halaszd holnapra. Tehát nem kell elodázni a dolgokat. Ehhez hozzátartozik a kötelességteljesítés időben megcsinálása, még ha nehéz is.
 Nekem nem minden észrevételem egyezik  a véleményemmel. Ettől a mondástól inspiráltan az én mostani álláspontom az, hogy meg kell tenni a kötelességeinket időben és nem késve. Oda kell figyelni, észre kell venni a mindennapi gondjainkat/örömeinket és nem rettegni attól, hogy mi bajunk történhet és nem tétlenül álmodoznunk arról hogy majd megváltoznak a dolgok "egyszer.
A lényeg, hogy persze élvezzük is azt amit "nem halasztunk holnapra". Mindennap, beleértve a (mára halasztott) tanulást, edzést. 
   
Nézzük most meg, hogy az időszámításunk előtti I. században élt Quintus Horatius Flaccus hogyan értelmezte ezt a gondolatot!
     Horatius római költő volt, a carpe diem eszméjének első megfogalmazója. Thaliarchushoz c. versében 
a következőket írja:
"Ne bánd, a holnap mit hoz; akármire
ébreszt a sors, vedd tiszta haszonnak; és
ne vesd meg, ne kerüld, barátom,
a szerelem gyönyörét s a táncot


míg rá nem őszül ifjú fejedre a mogorva vénség!..."




Itt Horatius véleményem szerint arra gondolt, hogy ne aggódjuk túl a dolgokat, ne gondoljunk arra mi lesz holnap, csak az aktuális dolgokra koncentráljunk, az aktuális örömökre és gondokra. Másrészt meg használjuk ki, hogy amíg fiatalok vagyunk mennyi mindent megtehetünk. Nem kellene leragadnunk,
megállapodnunk fiatalon. 

Mit jelentenek ezek az aktuális örömök Horatius számára? Elsősorban a bor élvezetét, a szerelmet,  a kellemes fűtött szobát a tél hidegében.



"Fűts hát, hadd oldja vad szigorát a tél,"

"hozd ide kétfülű
kancsódat, és tölts bőkezűbben"

"ne vesd meg, ne kerüld, barátom,
a szerelem gyönyörét s a táncot,"

Horatius olyan képet fest a boldogságról, ami egyszerű, mindenki számára átélhető. Csak pozitív életfelfogást látunk.
     A carpe diem felfogása lehet azonban nagyon negatív is. 2000 évvel később Várady Szabolcs máshogy látja ugyanezt:

"Jó bizony, jó az, ha meleg szobád van,
most, hogy az idő ilyen őszbe fordult.
Csak egy kattintás, s duruzsol vidáman
             a gázkonvektor.


Holnap aztán majd! De ki nem szarik rá?
Most a most van csak, az üveg kitart még.
Isten éltessen, ez a vodka nem rossz,
             Flaccus, öreg csont!"

Az az érzésem, hogy Várady, mint realista próbált meg"élni a mának". És a realista ember, sokkal ridegebbnek, negatívabbnak érzékeli a valóságot mintsem ideálisan pozitívnak. Ahogy leírja, hogy most-ma hideg van, ilyenkor jó ha van meleg szobánk. Aztán, hogy ott van neki a vodka is, amitől átmelegszik az ember. De a vodka nem arra jó, hogy jól érezzük magunkat tőle, hanem hogy lerészegedjünk. A meleget a szobában nem egy kellemes kandalló adja, hanem egy vacak gázkonvektor. Szerelem nincs a versben, de magány és alkoholizmus annál inkább akad. Hogy ez mennyire nem örömteli, azt mutatja a szóhasználat is:

"Holnap aztán majd! De ki nem szarik rá?"

   
Ez is carpe diem tehát, hiszen jövő nincs, ahogy múlt sincs, csak a jelen. De ez nem a napok élvezéséről szól,  hanem a túléléséről.
     Nekem személy szerint sokkal jobban tetszik Horatius nézőpontja. Talán épp azért, mert nem vagyok túlzottan realista. Talán jobb is az, ha az ember kicsit kimértebben, pozitívabban nézi a dolgokat. Legalább nem zsörtölődöm, ehelyett inkább vágyakozom.
      A harmadik carpe deim felfogás amit bemutatnék, egy mai dalszöveg, a Punnany Massif  Élvezd c. dala.
A Punnany Massif egy nemrég alakult zenekar, afféle alternatív Hip-Hop műfajba sorolható dallamokat játszanak. Az említett "Élvezd" c. zeneszám úgy egy-két éves.


"Élvezd...

Hogyha rontottál tanulhatsz belőle,
Ilyenkor nincs más hátra, mint előre.
A rosszat jó követ, nem lesz folyton nehézség,

Nem baj, ha nem sportolsz, lehet fél egészség,"

Ez a szöveg talán a leglazább, legpozitívabb és a legoptimistább értelmét adja a "carpe diem" mondásnak, miszerint ne bánkódjunk, ha elrontunk valamit, mert mindent helyre lehet hozni és hogy mindig egyenlően van jó és rossz. Nem kell félnünk, ugye az egészségünk miatt sem, mert nem törvényszerű az, hogy "ép testben ép lélek".
"Élvezd az életnek minden egyes percét,

Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék.
Élvezd a napsütést, hogy éppen nem esik,

Élvezd a munkát, tudod, hogy az nemesít,"

Ez  a versszak pedig teljesen kitér a carpe diem élvezd a napot-részére és itt mindent úgy fog fel, hogy mindegy mi lesz, ha sodródunk az árral, akármivel is kerülünk szembe és akármi kísér is miket a nap folyamán, örüljünk neki. Fogjuk fel pozitívan minden tevékenységünket és mindent ami velünk történik. Magyarázzunk a dolgok mögé mindent, amitől kellemesebb lesz elviselnünk azokat.

"Élvezd...

Ha újnak látszik, ami maradi,
De ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz wanna be."

Végül megkaptuk így a teljes értelmezésüket a mondással kapcsolatosan, mert végülis:

- Ne aggódjunk semmiért, mert semmi értelme azon rágódni, hogy mi lesz majd.

- Ahogy "sodródsz az árral" minden dolgot élvezz ami szembejön vagy körülvesz, fogd fel pozitivan a dolgokat.
  
- Ne gondolkodjuk túl a dolgokat, fogadjuk el, ami történik.


     

      Ez volt a Carpe Diem-ről készitett beszámolóm, ahol három féle irodalmi értelmezését is taglaltam.
Quintus Horatius Flaccus római költő aki a Krisztus előtti I. században élt és aki esőként fogalmazta meg ezt a latin mondást. Várady Szabolcs magyar iró aki több mint 2000 évvel később napjainkban szintén ad a mondásnak egy-két újabb értelmet. Végül a Punnany Massif nevű szintén magyar zenekar ugyancsak értelmezi a témát. Hozzám legközelebb az utóbbi áll.

2013. január 7., hétfő

Filmtéma



Ami számomra érdekes téma, és úgy számítom, a munkám is e-körül fog majd forogni,  az a film.
Tágabban kifejezve a filmelemzés, a film-vágás és rendezés is.

Az elemzés része nálam annyi, hogy ha megnézek egy filmet és sok szempontból jónak találom, akkor írok csak úgy magamnak róla egy kritikát, ami tartalmazza a rendezésről, fénytechnikáról, a vágásról, a forgatókönyvről, esetleg a sminktechnikáról külön és végül egy mondatban az össz-véleményemet a filmről.
Ilyet sajnos elég ritkán van időm csinálni, de azért akad egy négy-öt darab.

Van egy barátom akivel néha van időnk kamerával, beállított (megrendezett) felvételeket készíteni mindenféléről. Ezeket én nálam megvágjuk egy programmal és végül megnézzük az összhatást.

Aztán átbeszéljük, hogy mit sikerült jó szögből felvenni, viszonylag pontosan megvágni. Általában jól sikerülnek ezek a kis "klippek".
Nagyon jók például gyakorlásnak is, ha az ember hosszútávra tervez a filmezéssel. 

Ez talán a legjobb munka amit amit el tudnék valaha képzelni magamnak. 

Elvek

"Meddig menne el elvei védelmében? Van-e olyan meggyőződése, amiért akár a halált is vállalná? Mi a véleménye azokról, akik egy eszméért feláldozzák életüket?"

Hát igen. Jó, ha vannak elvei az embernek.
De persze nem kell mindet egyformán kezelni, mert nem mind egy súlycsoport.
Például, ha a jövőbe nézünk és arra gondolunk, hogy egyszer eljön majd a gyereknevelés ideje is, az biztos, hogy már most eldőlt bennünk, néhány elv, melyeket szüleinktől vettünk át a gyereknevelés kapcsán és akár e-szerint akár egy alternatív módszer alapján tesszük majd, mindenképpen át ragad valami elvi dolog a nevelésről amit hozzáteszünk végül.

Jelenleg nincsenek efféle elszánt gondolataim, elveim, 
amikhez ragaszkodva képes lennék feláldozni magam. 
De ez még lehet, hogy az idők során változik.

Egy eszme akármi lehet. Kapcsolódhat valláshoz, azon belül akár egy szentkönyv tartalmát félreértelmező agymosáshoz is, de ez csak a rosszabbik eset.
Az én véleményem erről az, hogy mindenki maga dönti el miben hisz és, hogy amibe a hitét fekteti, azért milyen áldozatot képes hozni. Ha így nézzük, ez a hit/elv vagy eszme megnyilvánulhat akár egy vallásban, egy személyben, egy életvitel stílusban, és még ezer dologban.

Nekem is vannak elveim amikhez ragaszkodom, de azért nem fenyeget az önfeláldozásra való hajlam. :)

"Míg én élek, nem lesz rajtunk nő az úr!"

"Fontos-e, hogy nő vagy férfi az, aki uralkodik egy közösség fölött, irányít egy családot, aki domináns egy párkapcsolatban... ?"



Én szerintem az a lényeg, hogy például egy házasságban, mindegy melyik, de az egyik félnek elég, ha megfelelően erős ahhoz, hogy irányítson egy családod. Magyarul, hogy betöltse a családfő szerepét.
Ez lehet a nő, lehet a férfi.
Habár a közéletben inkább a "férfi az úr a háznál" verzió elterjedtebb, (és én is ezt tartom optimálisabbnak) ugyanakkor rengetegszer előfordul, hogy a másik fél, az esetben a nő irányítja és végez el bizonyos dolgokat, azt is  amit voltaképp a férfinak kellene, és fordítva.
Ami fontos, hogy meg legyen az összhang a két fél között. Az, hogy ösztönösen maguktól ismerjék az arányokat, hogy esetleg egy gyerek nevelésében megfelelően kivegye mindkét fél a részét.

Az egyik probléma viszont egyértelműen az, ha a nő például kihasználja a férje gyengeségét és így sakkban tartja, irányítja őt.
A másik része pedig, ha a férfi túlontúl felülkerekedik(/emelkedik) az irányítás rá eső részénél és, hogy bizonyítsa: a döntő szerep az övé, esetleg veréssel "oldja meg" a vitákat, amiből kap az asszony és még rosszabb esetben a gyerek is.

Tehát, véleményem szerint nem is igazán fontos az, hogy ki irányít, ki a családfő, aki lényegesebb dolgokat tartja észben.