"Költjük a pénzt, amink nincs. Olyasmire amire nincs szükségünk, hogy megfeleljünk azoknak, akiket utálunk."
Így fogalmaz Edward Norton a Fight Club című filmben. Amikor ezt mondja, aktuálisan az amerikai társadalmat bírálja, de ez minden előretörekvő mentalitással bíró társadalomra igaz. Ilyen viselkedést főleg nagyvárosban láthatunk.
A nagyvárosban az emberek tömegekbe tömörülnek, kis pontokká válnak. Ez azt jelenti, hogy a tömegben mindenki egyforma, nem lehet kitűnni. Elvész az egyéniség és marad a robotszerűség, a felszínesség, a megfelelni akarás.
Egy kisvárosban más a helyzet. Itt közösség van tömegek helyett, ami azt jelenti, hogy az emberek inkább ismerik egymást és van egy összetartozás köztük. Az egyén itt is próbál megfelelni, beilleszkedni a környezetébe. A különbség annyi, hogy ahol kevesebb az ember, ott jobban odafigyelnek az egyénre és ez nehezíti a dolgot.
A nagyvárosi életnek vannak előnyei és hátrányai, ugyanúgy, ahogy a kisvárosnak is. Emberfüggő, ha valaki szereti a nyüzsgést, a tömeget, akkor egyértelmű, hogy a nagyvárosban van a helye. Olyan is akad, akinek elege lesz a nagyvárosi életből, mert rájön, hogy inkább érezné magát valakinek egy kisebb közösségben, mintsem egy senkinek a tömegben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése